Hármasban !

Hármasban !

Nézett rám,mint
meztelen szobor,
túl fiatal volt,amire
nem gondolt.

Éreztem vágyait,
sugárzó szemeit
elszánt érzelmeit,
intettem !

Félve jött velem,
bízott bennem !
Korom bíztatta őt,,
ami kettőzte övét

Mondta boldog
nem felejti soha
szép kalandot
amit tőlem kapott !

Ott voltam gyakran
szerelme voltam,
mondta értem él,
nélkülem az élet,

neki semmit nem ér.
hívott,hogy jőjjek
bemutat szüleinek
nem ismert nemet.

– 2 –
Ő az akit szeretek,
aki elvesz engemet
szivünk egy nekünk
egymásért élünk !

– 3 –
Nézze kedves uram
ez a lány nem tudja.
őn lehetne az apja,
szégyen lenne rája.

Az egész családra,
kérem értse meg..
tovább nem mehet
találjon lehetőséget.

– 4 –
Asszonyom,: korainkat
eltekintve ebben a szép
frigyben,hárman vagyunk
nem ketten !…..

Ágoston Tibor