Nem vagy itt

Nem vagy itt mikor hajnalodik

mikor a nap koronája az égre felkúszik

és nem vagy itt mikor reggelente

eső veri a ház falát, és nem vagy itt

mikor sírva ölelem kispárnád

Egyedül lépdelem az utca kövét

kopár fák hajolnak fölém

madárcsapat csivitel köröttem

régi emlékek járnak az eszemben

Milyen más volt minden,

mikor még haza vártalak

az asztalra raktad a finom falatokat

rotyogott a déli ebéd a tűzhelyen

s a harangszónál az asztalhoz ültünk kettesben.

Már nem vagy itt ,sem reggel, sem délben sem éjszaka

fura gondolatok járnak az agyamba..n

párját vesztett madár is céltalanul repül a fészkébe,

majd magányát leküzdve szárnyait kitárva

megfeszített erővel repül az ismeretlennel szembe.

Kondoros 2021 február 8 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet. Ezt a versem Lukács Judit gondolatai alapján írtam meg, kicsit más tartalommal.

“Nem vagy itt” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Hiányuk örökre itt marad,és hosszú évek múlva enyhül kicsit a fájdalom!
    Fájdalmas soraid együttérzéssel olvastam!
    Szeretettel!
    Margit💔

  2. Elment szeretteink hatalmas űrt hagynak maguk után.
    Nehéz, nagyon nehéz folytatni nélkülük…

    Szeretettel: Kata

  3. Nehéz, fájdalmas verssorok, nagyon tudnak hiányozni a szeretetteink, akiket nem pótolhat soha senki.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!