Égen a Hold

Összes megtekintés: 96 

Kettészeli eget, s földet
ezüst élű sarlójával
a Hold és törékeny csöndet
fényesít az ablakokon.

Levelek erein simít,
mint ujjak az artériák
lüktetésein és szelíd
neszeket aggat a fákra.

Hűvös estén fűszálakra
harmat-gyöngyöket fűz némán,
árnyakat fest a falakra,
párkányokon lábat lóbál.

Ében bársonnyal betakar,
vállamra csillagport hullajt,
fénye csendet csókol számra,
s álmokat rejt a szívembe.

“Égen a Hold” bejegyzéshez 9 hozzászólás

Szólj hozzá!