Piros délután

Megosztás Nyomtatás 232 megtekintés 10 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Piros a délután
napfény gubbaszt
az ablakban.
Lihegve vonaglik
a ház falán a szél,
remeg a borostyán.
Szemem hűvösén
tükröződik a fény,
harmatozik
pillámon az emlék,
mellyel összeforrt
a kert végén
a messzeség.
Irigylem nyugalmát
a bölcs időnek.
Átlépem magam,
ágyat vetek a vágynak
az elmúlásnak.

“Piros délután” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Gugi!

    Köszönöm szépen a figyelmedet…valóban az elmúlás jön magától…előbb vagy utóbb.
    Szeretettel üdvözöllek
    Ica

  4. Kedves Ica! Idézetekbe nem megyek bele, versed tartalmas: …a gubbasztó napfény….
    a remegő borostyán… a bölcs idő nyugalmát irigyelni…ezek gyönyörű megfogalmazások!!!
    De ne vessünk Ágyat az elmúlásnak…jön az magától.
    Szeretettel:Gugi

  6. Kedves Ica!

    Szomoruságában is nagyon szép versedhez sok szeretettel gratulálok,
    Magdi🍁🌷

Szólj hozzá!