Ki életében nem látott árnyékot, az nem ismeri a nap fényét

Nagyon sok helyen jártam, sok mélypontot megéltem
Ismerem a boldogság érzetét, mikor minden jóra fordul

Volt idő napfény nélkül, akkor arra gondoltam
Ennél csak jobb lehet, és elnevettem magam

Ha nem éreztem volna saját bőrömön a sötét időszakot
Akkor nem érinthettem volna meg érted egy csillagot

Ki nem taposott széttört szerelem szilánkjain, az még nem élt
Kinek rövid élete nem lógott vékony cérnán, az nem tudja milyen

Ki még nem vesztette el a szívét, nem tudja mi a boldogság
Ki soha nem adott másoknak, annak nincs mit vissza kapnia

Sokféle úton jártam, nem minden ment tervszerűen
De az élet állítja a váltót, s valahogy mindig megérkezünk

Minden szerelem halhatatlan volt, mégis egyszer kihűlt
S mikor többé nem akartunk, új szerelem született váratlan

S ha minden szakítás után, megutáltam volna a szeretetet
Nem hiszem, hogy akkor találkoztam volna teveled

“Ki életében nem látott árnyékot, az nem ismeri a nap fényét” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “S ha minden szakítás után, megutáltam volna a szeretetet
    Nem hiszem, hogy akkor találkoztam volna teveled”

    A korábbi csalódásaink, sérelmeink nem szabad egy új kapcsolatba belevinni.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!