A fiatalság messze távol rohan,
az idő elszáll szorgosan,
a szépség mi egykoron arcunkra ült,
múló feledésbe merült.
Fiókban megsárgult képek,
kopott papíron homályos múlt.
Évek intenek búcsút a létnek,
és egy könnyed égi dallam,
mely fülünkbe suttog halkan,
megpendíti a húrt.
“Elmúlás húrjai” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Drága Enikő!
“és egy könnyed égi dallam,
mely fülünkbe suttog halkan,
megpendíti a húrt.”
Csodás verset hoztál olvasására!
Szreetettel gratulálok.
Margit 🌹
Enikő,Te megpendítetted a húrt, de ne hagyd abba!
Szeretettel:Gugi
Nagyon szépen köszönöm az elismerő szavakat. Szebbé tettétek a napomat. 🥰
Drága Enikő! Szépséges vers a rohanó ifjuságról, fiatalságról.
Keressük meg, találjuk meg a ma szépségeit is.
Szeretettel: Mária
Az idő rohan, az ifjúság múlik!
Tetszett!😍
Szeretettel
Ica
“egy könnyed égi dallam,
mely fülünkbe suttog halkan,
megpendíti a húrt.”
Hangulatos, kedves, szép.
Szeretettel: Rita🌸