Elmúlás húrjai

A fiatalság messze távol rohan,
az idő elszáll szorgosan,
a szépség mi egykoron arcunkra ült,
múló feledésbe merült.
Fiókban megsárgult képek,
kopott papíron homályos múlt.
Évek intenek búcsút a létnek,
és egy könnyed égi dallam,
mely fülünkbe suttog halkan,
megpendíti a húrt.

“Elmúlás húrjai” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Enikő! Szépséges vers a rohanó ifjuságról, fiatalságról.

    Keressük meg, találjuk meg a ma szépségeit is.

    Szeretettel: Mária

Szólj hozzá!