Elmúlás húrjai

A fiatalság messze távol rohan,
az idő elszáll szorgosan,
a szépség mi egykoron arcunkra ült,
múló feledésbe merült.
Fiókban megsárgult képek,
kopott papíron homályos múlt.
Évek intenek búcsút a létnek,
és egy könnyed égi dallam,
mely fülünkbe suttog halkan,
megpendíti a húrt.

“Elmúlás húrjai” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Enikő!
    “és egy könnyed égi dallam,
    mely fülünkbe suttog halkan,
    megpendíti a húrt.”
    Csodás verset hoztál olvasására!
    Szreetettel gratulálok.
    Margit 🌹

  2. Nagyon szépen köszönöm az elismerő szavakat. Szebbé tettétek a napomat. 🥰

  3. Drága Enikő! Szépséges vers a rohanó ifjuságról, fiatalságról.

    Keressük meg, találjuk meg a ma szépségeit is.

    Szeretettel: Mária

  4. “egy könnyed égi dallam,
    mely fülünkbe suttog halkan,
    megpendíti a húrt.”

    Hangulatos, kedves, szép.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!