Az időűzés óráiban

Az időűzés óráiban

ha megszólít nem váratom hogy azon nyomban és rögtön
kiírjam magamból nem unva még hogy ezredszerre és megint
gondolatoktól terhes fejem támassza a dühös öklöm
hogy múzsám nem fordít hátat és lemondóan nem legyint
hogy havas csúcsok lábánál verjem fel újra a sátram
még ha a magam fajtának sokszor a sors nem is kedvez
hogy ha kell fejjel a falnak rohanjak én megint bátran
hűnek maradva magamhoz ahogy az égi jegyekhez
ha megszólít nem váratom hogy rögtön és azon nyomban
kiírjam magamból még ha érte megint megtagadnál
is hogy még a halál is csak koldusként járjon nyomomban
ha értékét nem is látod többnek egy lopott kalapnál
hogy legalább az megértsen aki olyan bolond mint én
aki nem kérdezi tőlem hogy a vállamra mért vettem
e keresztet kinek bátran és szánva ahogy őszintén
megvallhatom hogy kinek nem feleltem meg és tetszettem
nem szerezve elismerést szakajtóra és rakásra
hogy belőlem az én múzsám költőt mégis miért csinál
hogy miért jó átálmodni magamat valami másba
ha sokszor nem is látom a jövőt többnek egy arasznyinál
hogy meg miért szólítanak még most is engem a holtak
hogy miért hívnak még mindig új kikötők és új partok
hogy nemekkel engem miért vetnek meg és mért csúfolnak
nem értve a tisztes muszáj előtt meg én mért nem hajlok
hogy mért érzem magam sokszor egy kísérleti alanynak
hogy miért mosolygok mikor minden összedőlni látszik
hogy miért nem érzem most sem és mégsem én hasztalannak
azt ami még nem gyümölcslik azt ami még nem virágzik
amiben rajtad kívül még oly kevesen gyönyörködnek
kiknek szemében szavaim a valóságon túl nem nőnek
nem értve mi az istennek nem értve mi az ördögnek
gyötröm magam gondolva hogy egyszer majd csak megszentelődnek
szavaim még ha azokkal sok sikert még nem arattam
még ha meg nem is keresnek még ha meg is találnak
hogy miért érzem a négy fal között magam szabadabban
és hogy a sorsod magamnál százszor jobban miért fájnak
hogy fel miért bátorodom és lángolok és hevülök
remélve hogy szavaimat úgy isszák majd mint a mustot
hogy meg mért nem futamodok hogy el mért nem menekülök
becsületes szívemért nem várva csak becsületes jussot
magyarázatot tőlem most te is csak hiába kérnél
hogy mért nem érzem még most sem hogy az árát már rég leróttam
bűneimnek még ha többre nem futotta a silány bérnél
hogy én mégis egyre jobban hogy mégis egyre forróbban
kívánjam ha szavaimat széjjel is hordják a szelek
hogy betemessen a por a hamu és majd a hold salak
hogy holtomban utoljára végig téged érezzelek
akit magamban maradva oly sokszor eldaloltalak

Móritz Mátyás
2021. Január 1. Péntek
Budapest, Csepel

Szólj hozzá!