Éjszaka hó esett

Éjszaka hó esett

Éjszaka hó esett, fehér nagy pelyhekben.
Csipkésre cakkozta a fák ágait.
Bársony paplanjának rojtos ráncait
szelíd hullámokká fodrozta a kertben.

Néztem a dús fenyőt habos palástjában,
gyémántok szikráztak deres tűhegyén.
Hópihe párnán heverve szerteszét
ezüstharang csendült angyalok dalában.

Hárfa tiszta hangja zengett – tündérálom –
menyasszonyruhában fehér ara állott,
kecsesen hullámzott sugár-szép termete.

Szűzi havon lejtett bűvös nászi táncot,
s megsértette lábát éles jégkristályon.
Csillogó álmát a szélvész betemette.