Éji kaland !
Alszik a táj,néma csendben,
Még a zöld lomb se rezzen.
Régi fák, terebélyes lombok,
Hold bevilágít imitt,amott….
Megvilágította azt a padot,
Hol kedvesm ölemben sóhajtozott.
Felháborodva néztem az égre,
Ha lenne egy kis megértése,
Minket a fénytöl megkímélve !
A vén Hold erre nagyot morgott,
Sötét felhőkkel betakaródzott.
Köszönetet mondtunk ketten,
Én és a megriadt, édes szerelmem.
Nem vettük észre az idő múlását,
Láttuk, már hamarosan pirkadott.
Fényes harmat csillogott a gazon,
Az volt a legszebb éji kalandom !
Ágoston TIbor
Kedves Rita !
Köszönöm az olvasást
szeretettel
Tibor
„Fényes harmat csillogott a gazon,
Az volt a legszebb éji kalandom !”
Szeretettel: Rita💐