Február
Nehezen ébredt a februári reggel,
Eget, földet, fákat sűrű köd lepett el.
Bokrok alatt ügetve osont a róka,
Vadászott az éjjel kövér tyúkanyókra
Cipelte szájában haza a zsákmányát,
Éhes kölykei már türelmetlen várták.
Bezzeg a gazda, kinek kongott az ólja,
Éktelen haraggal a kuvaszt rugdosta!
Lassan felszáll a köd dereng a nap most már,
Szétteríti a földön széles mosolyát.
Vidámabb a világ, langyos a levegő,
Cinke csipog-nyitni kék, szép tavaszelő!
Lassan elvonszolja magát a február,
Ám áradnak a folyók, tombol, zúg az ár.
De elmúlik majd ez is, ahogy a tél is,
A cinkék szavát hallom, nyitni kék mégis!
Kedves Árpád!
Csodás verset hoztál!
Szeretettel gratulálok!
Margit🌷
„De elmúlik majd ez is, ahogy a tél is,
A cinkék szavát hallom, nyitni kék mégis!”
Szeretettel: Rita🌸