Hová lettek a hőseink?
A jobbak, mind elhullanak.
Marad a pór és a gyáva,
nincs igazság a nap alatt.
Viháncol minden talpnyaló,
amíg a zsarnok épp akaszt.
A zsebét tömő áruló,
nyomában, könnyeket fakaszt.
Nagyjaink kínhalála közt,
hallgatott népünk legjava,
és elbujdosott messzire,
akinek hallatszott szava.
Szikkadt földbe szórt csontjaik,
ki tudja, merre nyugszanak?
Feledteti múló idő,
‘s népünkre szálló alkonyat.
Köszi az olvasást, mostanában ilyen hangulatom van. 😠
A márciusi emlékversem ennél, csak brutálisabb lesz. 🤪 ☠️⚔️
Hú, te tehen! Nagy gratula neked ezért a versért! Utolsó sorod mint a beretva! Éles és találó! A témaválasztásod meglepett, de nagyon örvendeztem neki.
Jóvót!
🤩
“Feledteti múló idő,
‘s népünkre szálló alkonyat.”
Fájdalmas, szomorú gondolatok.
Szeretettel: Rita🌸