Tél végén

Éjjel
süvített a szél a házunk fölött,
hegycsúcson át, a fenyők között
borzolta a fákat, kavarta a havat
ropogtatta a jéggé fagyott tavat.
A köd
fehéren szitált  ablakunkra,
Távolban homályos jéghegyek,
Egy felhő árván úszott az éjben,
és friss havat szórt otthonunkra.
Messze,
a hideg völgy mögött leselkedve,
Tél subájában dideregve,
Tavasz bújt meg álruhában,
és a kikelet kapujában,

Napsugárnak cinkosa lett.