Ha eljössz…

Ha eljössz…

Ha eljössz, este gyere,
‘mikor sárga fénybocskorban
az égen csillagok járnak.
Ha szeretsz, ősszel szeress,
‘mikor cifra hamva hullik
az ellobbant nyárnak.

Ha elmégy, reggel menj el,
‘mikor fehér télpihéket
táncoltat sikongva a szél,
kékké fagyott szívemnek
ne fájjon nagyon az, hogy a
szürke ködbe vesztél…

’21 február 16.

“Ha eljössz…” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Nagyon szép ez a vers, szeretettel gratulálok. Az eddig közéadott verseid is tetszettek, csak nem szoktam kommeltelni. De ez… Csodás képeket tudsz megjeleníteni. Üdvözlettel Margit

  2. Kedves Erzsi!
    Köszönöm meglátásodat!
    Azokat a gondolataimat vetettem papírra, melyek éppen akkor kerítettek hatalmukba.
    Ilyenre sikerült…
    Kezeidet csókolom:

    😷riston🌹💐🌻

  3. Drága Kitti!
    De jó újra látni Téged!
    Nagyon köszönöm, hogy olvastad írásomat, és a véleményedet is nagyon köszönöm!!

    Kezedet csókolom:

    😷riston💐🌷🌹🥀🌞

  4. Szép a versed. Igaz, a téli elhagyásnál rosszabbat el sem tudok képzelni, hiszen eleve minden rossz télen, és ha még az is elmegy, akit szeretek, hát jéggé dermedne a szívem biztosan. Nyáron könnyebben viselem. 🙂
    Igazán szerethető a versed.⛄️🌷🌞🍂

  5. „kékké fagyott szívemnek
    ne fájjon nagyon az, hogy a
    szürke ködbe vesztél…”

    Ismét remekeltél. Nagy tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!