Virágoskert

Virágoskert

A hóvirág, az ártatlanság, a fiatal, hamvas lány,
a tulipán, a színes és hajladozó báj.
A kankalin, ki a tavaszról hírt hoz,
az ibolya, vigyázz el ne taposd!
A gyöngyvirág, a megbúvó, kicsiny, félénk,
az írisz, a dáma, a nagylelkűség.
Az orgona, a romantikus, cserfes, fürtös,
a jácint a kis virgonc, különc.
A nárcisz, a naparcú Vénusz,
s ott van még a közönséges mirtusz.
Az új életet hirdető gólyahír,
s a százszorszép, kinek arcán ott a pír.
Az érzékeny, törékeny mimóza,
kinek ellentettje a mindig hiú kála.
A liliom, az illatozó úrihölgy,
a kardvirág, a karcsú, magas, erős.
A viola, a tűzrőlpattant menyecske,
a levendula, aki tiszta, gondos, rendes.
A búzaföldek szerelmese a pipacs,
piros tüllruhában,
a gyermekláncfű nézz rá irigy sárgaságban.
A rhododendron, a nemesi családból származó,
a magnólia, a nagy szirmokkal hódító.
A hortenzia, a teltkarcsú,
a szegfű, a mindig kitartó.
A margaréta, a nemes egyszerűség,
mindegyik egyenként maga a szépség.
S végül a rózsa, a hűséges és előkelő :
ő a mindenkori, örök királynő.
A virágoskertünknek végtelen a hossza,
betölti kertünket s szívünket mind sorba,
simogatják érzékeink finom illatukkal,
szirmaiknak puha, színes bársonyával.
Ha csokorba szedjük, akár szívünk húrja,
lelkünk dallamait más- más hangon súgja.

2020. szeptember 12.