Vadonélő kedvenceink

Összes megtekintés: 72 

Vadonélő kedvenceink

Szeretem a reggeli csendet a mezőn,
ha a nap sugarakat áraszt felkelőn.
Harsány madárcsivitelés hangzik szerte,
lám, őzgida legelészik, távol messze,
megnyugszik lelkem, imát mondok szeretőn./Zsuzsa

Bőg a szarvasbika, a párját keresi.
Patájával dobbant, a szél segít neki.
Szerteviszi hangját, visszhangzik az erdő.
Ágak közt rejtőzik, félénk még az ünő.
Végül előbújik, ösztöne tereli. /Kati

Bokrok közt villan egy vörös, lompos farok,
ki bujkál ott? A róka, erre csavarog,
felkeresi éjjel a baromfi udvart,
tyúkra fáj a foga, vagy egy kövér lúdra,
a hívatlan vendégre kutya acsarog./Éva

Tetszik nekem a farkas, nemes, szép állat,
falkában jár, erős, vadászatban jártas,
mégis elkerülném, tőle nagyon félek,
farkast állatkertben, biztonságban nézek,
hisz tudom jól, hogy ott ő senkit nem bánthat./Rita

Erdők királya a medve, erős állat,
nem plüss mackó, akivel egy gyermek játszhat.
Bár kerüli az embert, ha nagyon éhes
bemegy a házakhoz, nem kopog nem kérlel,
ha ehetőt lel, lefoglalja magának./Éva

Nagyon félénk a kis nyulacska, nem csoda,
hiszen nem bízhat meg senkiben se soha,
bizony zsenge, friss nyúlhúsra sokan vágynak,
ezért minden kis neszre gyorsan elvágtat,
vagy elbújik, ide, oda vagy amoda./Rita

Csodás fenyves mellett vezetett el utam,
Ott leírhatatlanul szép élményt kaptam.
Mókusok fürgén ugráltak ágról ágra
Öröm volt fölnézni a zöld fenyőfákra.
Szívem feltöltődött, bánatom leraktam./Marika

Mennyi madár hangja száll a fák lombja közt,
mintha egy hangversenyre hangolna a Föld!
Csivitelnek, csodás szimfóniát fújnak,
ha arra járunk ágak közé elbújnak,
vagy rebbennek a kék égre, magasba, föl./Éva

Legelésző őzcsordák látványa oly szép,
tőlük havas mezőn szeretet árad szét,
fenséges látvány, semmihez sem fogható,
ez az, mely szinte mennyeinek mondható.
Istenem, mond meddig láthatok ilyet még?/Zsuzsa

Jégpáncélon kis fekete vakond csúszkál,
szegénykém csak vergődik, nem leli útját,
majd jég alá huppan, eltűnik teljesen,
remélem sorsa nem lett így reménytelen,
kimenteném, hogy mondhassam neki: “Fuss hát!”/Zsuzsa

Mérges most a kígyó, éhesen tekereg.
Egy hónapja múlt, hogy utoljára evett.
Ki is néz magának egy jámbor nyúlfiat,
közeledik hozzá, a nyuszi elszalad.
Nagybőgőnek nézheti kígyónk az eget./Kati

Hajnali csendben erdő mélyén sétáltam,
a tisztáson két őzikéket megláttam.
Egy szép őzsuta gidájával ott legelt,
a gondos mama minden zajra felfigyelt,
Csak némán álltam vigyáztam, nem zavartam. / Magdi

“Vadonélő kedvenceink” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!