Józan ész

Összes megtekintés: 46 

Józan ész

Félek Tőled!
Mindig is féltem,
Más karjaban
Keresni,
Mit Tőled
Reméltem,
-Tán hiba volt…

Arcul is csapott
Durván a sors.

Egyszer egy jós
Azt mondta nékem,
Eljön kit várok,
Akiért szívem,

Oly nagyot dobban,
Hogy inkább
A pokolban,
Lennék, hisz tüze
Kevésbé éget,

Mint mikor jössz,
S a szemedbe nézek.

De nem mondta
Nékem,
Hogy így fogok
Félni!
Hogy egyszerre
Kettőt
Küld ki idézi,

Az ézrést
Mire vártam,
Hogy inkább
A hátam
Közepét lássam,
Mint mégegyszer…

Oly vágyban égjek,
Hol a test és a lélek
Egyszerre akarja
Megélni,

A szerelmet,
A vágyat.
A csókot,
Mi szárnyat
Ad majd a szívnek,
S újra él,

Oly tűzzel égve
Hol semmibe véve
Kerülhet ismét
A józan ész!!!

“Józan ész” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Zaklatott érzelemvilág süt át a versen, ami lendületes, szenvedélyes és kétségbeesett. Nyilván a kettő, több, mint az egy és elébb-utóbb dönteni kell…
    Remek vers.🌷

Szólj hozzá!