Nem te vagy…

Nem te vagy…

Nem te vagy, kit itt látunk,
magadat, minket ámítasz,
most ifjúságoddal kérkedsz,
fényképed bizony megtéveszt.

Akkori lényedet szerették,
dicsértek, öleltek, kedveltek,
hódítója voltál a szíveknek,
a maiak nem részesedhettek.

Hol van most a bátorságod,
fölvállalni a sok ráncot,
lássuk szemtől-szembe arcod,
szeretet, jóság, valós harcod.

Azt tiszteljük, aki most vagy,
aki kételyeket nem hagy,
ha szíved arany, úgy szeretünk,
ha hamiskodsz, elfelejtünk.