Egyszerű

Összes megtekintés: 44 

Szeretlek mindhalálomig,
amíg a Föld köröz,
ha végzetem lecsendesít,
én tovább őrködök,
ha nem lesznek már csillagok,
majd fáklyát gyújtok én,
és fényesen világítok
az éjnek tengerén.

Mikor a táguló korong
önmagába zuhan,
én akkor is kezed fogom,
követlek boldogan,
és én leszek a nagybetű
majd minden mondaton,
és én leszek (mily egyszerű)
a legvégén a pont.

“Egyszerű” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Imre!
    Szép, szabályos vers, 8 és 6 szótagszámmal váltakozó sorokban. A hármas és négyes jambust tarthattad volna, bár így is nagyon remek lett ez a versed! Igazán tetszik, gratula!

Szólj hozzá!