Ugyanaz és más ok

Mindenkinek van egy olyasféle verse,
amit már megírtak,
mintha része lenne.
Gyermekkorban séta, múltra nyíló ablak.
Visszanézett csínye
gondtalan nyaraknak.
Meszeltfalú emlék, megörökölt dalok,
elpazarolt vágyért
megvádolt csillagok.
Régi ház… vadrózsát szelidít a kertje,
egy nyikorgó hinta
belesír a csendbe.
Megsárgult papírok, egy nagyi receptje.
Fiókban levelek,
szerelem szonettje.
Egy holtomiglan, egy elárvult kapcsolat.
Világgá kiáltott,
túlfűtött gondolat.
Egy kudarc, egy siker, feldolgozott tétel.
Vért izzadó cseppek
méltó büszkeséggel.
Egy otthon, egy család, összekötő szálak,
szívekben fut össze,
ha kell összezárnak.
Egy várakozó perc, de lehetnek évek,
egy hazaérkezés…
sors, ami eltévedt.
Egy elveszett jövő, hajlék, fedél nélkül.
csak egy üldözött,
hol palota épül.
Egy sosem múló gyász, szívben őrzött képek.
Hűség magányában
elárvuló lélek.
Hittel mondott imák, Istent megtagadók.
Amíg lesznek rosszak,
lesznek jóakarók.
Hullámzó érzések, minden mi emberi.
Egy életen át,
vagy csupán egyszeri.
Ismétlődő sorsok, ugyanaz és mások,
plagizált az élet,
ugyanaz vagy más ok.