Ember volt…

Összes megtekintés: 24 

Már megszokottá vált, hisz naponta láttam,
a didergését a rongyos kis kabátban,
az éhezését az elkéklő ajkakat,
szántam az embert, mi belőle megmaradt,
de bosszantott a makacsul tehetetlen,
a mogorva magánya a szeretetlen.
A mivé lett büszkesége koldulása,
az akarata tudatos pusztulása.
Az alkohol bűze, a rátapadt mocsok.
Szenvedéllyé válik, ki ennyire konok?
Mert elég egy pár falat, a jóság etet,
borra néhány fillér ” jól megmelengetett”
hitte, miközben fagyni látszott a jelen.
Fekete zsákban… ember volt… reménytelen.

“Ember volt…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!