Összes megtekintés: 128
Óh versek…
(A költészet világnapjára 2021)
Óh versek, ti jó barátaim,
(vak szememre színes álmok;)
ha édes ópium-rozsdátok
marja lelkem ráncait
– szebbnek látom a világot…
A gondolat ha szürke velőmbe ég,
és mint halotti arc elkékül,
tovább fut nyirkos véreremben…
(Sorokká freccsen ki majd papírra,)
s poémaként támad fel végül.
A versek másképp láttatnak,
és a költők is másképpen látnak;
kicsinyke tarka lángjai ők
a fásult világot melengető
– szépfényű máglyának.
’21. február 16.
Kedves Marica!
Köszönöm, hogy elolvastad versemet.
Kezedet csókolom:
😷riston🌷🌹🥀💐
“A versek másképp láttatnak,
és a költők is másképpen látnak;
kicsinyke tarka lángjai ők
a fásult világot melengető
– szépfényű máglyának.”
Versedhez szeretettel gratulálok!
Marica
Üdvözöllek Gusztáv!
Sajnos a versek nem úgy teremnek csak…
Legalábbis én megküzdök agyban minden szóért. minden sorért.
Köszönöm, hogy itt voltál, és sütkéreztél a máglya-fényben.
😷riston🌞🕯
Köszönöm Kitti, hogy meglátogattál, köszönet illeti hozzászólásodat is!
Kezedet csókolom:
😷riston💐🌷🌹🥀🌻🌞
Kedves Rita!
Megköszönve látogatásodat, minden jót kívánok!
😷riston🌹🥀🌻🌼🌺
E fásult világban kellenek a szépfényű máglyák ! Sokan szeretnék olvasni a poémádat!
Üdv:Gusztáv
Gratulálok a versedhez Oriston!
…”(vak szememre színes álmok;)
ha édes ópium-rozsdátok
marja lelkem ráncait
– szebbnek látom a világot…”…
“kicsinyke tarka lángjai ők
a fásult világot melengető
– szépfényű máglyának.”
Szép gondolataid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita💐