Óh versek… (A költészet világnapjára 2021)

Óh versek…
(A költészet világnapjára 2021)

Óh versek, ti jó barátaim,
(vak szememre színes álmok;)
ha édes ópium-rozsdátok
marja lelkem ráncait
– szebbnek látom a világot…

A gondolat ha szürke velőmbe ég,
és mint halotti arc elkékül,
tovább fut nyirkos véreremben…
(Sorokká freccsen ki majd papírra,)
s poémaként támad fel végül.

A versek másképp láttatnak,
és a költők is másképpen látnak;
kicsinyke tarka lángjai ők
a fásult világot melengető
– szépfényű máglyának.

’21. február 16.

“Óh versek… (A költészet világnapjára 2021)” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. „A versek másképp láttatnak,
    és a költők is másképpen látnak;
    kicsinyke tarka lángjai ők
    a fásult világot melengető
    – szépfényű máglyának.”
    Versedhez szeretettel gratulálok!
    Marica

  2. Üdvözöllek Gusztáv!

    Sajnos a versek nem úgy teremnek csak…
    Legalábbis én megküzdök agyban minden szóért. minden sorért.
    Köszönöm, hogy itt voltál, és sütkéreztél a máglya-fényben.

    😷riston🌞🕯

  3. Gratulálok a versedhez Oriston!
    …”(vak szememre színes álmok;)
    ha édes ópium-rozsdátok
    marja lelkem ráncait
    – szebbnek látom a világot…”…

  4. „kicsinyke tarka lángjai ők
    a fásult világot melengető
    – szépfényű máglyának.”

    Szép gondolataid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!