A vándor madár

Összes megtekintés: 40 

A vándor madár.

Eljön a napfény a legsötétebb éjszaka után.
Itt van az egyenes, a görbe életem útján.
Már közel a szomjamat kioltó egyetlen forrás.
A legvadabb tengeren az igazi vitorlás.

Ha szám kiszárad s megszomjazom.
Kút vagy te s én belőled iszom.
Ha össze is törnek a rém képek.
Fény sugaradban nem félek.

S én, mint megfáradt esetlen vándor.
Alélok el ha rád nézek, a vágytól.
Csak repkedek körbe-körbe bután.
Miért viselkedem ilyen sután?

Mint őrült madárka, ki mindenre képes.
Ez a kényszerképzet lehet, hogy téves??
Nem játszhatom többé a szerepet.
Istenem elkapott, s kérdőre vett.

Az én időm is elérkezett.
Nem hazudhatok, írom a tényeket!
Eltitkolnám a fájó érzelmeket.
De többé sajnos már nem lehet!

Megírnám hát a lényeget.
Sajgó testem a célhoz érkezett.
Hiába húztam be a fékeket.
A szívem tiszta, nem mérgezett.

Végre valahára, megjöttem hát.
Lásd kedvesem eme csodát!
Hamvaimból feltámadva.
Repülök ismét a magasba.

Móna

Szólj hozzá!