A képzelet !

A képzelet!

Láttam őtet egy őszi napon,
levelek hullásakor az avaron
mosolyát keresve,nem leltem
belebújt öszben,megértettem.

Lankadt virágok szerte szélyel,
ő volt a legszebb,lágy szélben
ami fújta a sárga fa leveleket
felkapta képzelt szerelmemet.

Nap fénye már nem volt meleg
megpihent a fáradt természet,
kipihenni a hosszú,meleg nyarat,
felizgatott,szerelmi vágyódásokat.

Ágoston Tibor

“A képzelet !” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita !
    Nem emlékszem rája,az ördög kreálta.
    Szeretettel köszönöm az olvasást
    Tibor

  2. Kedves Tibor!

    “Nap fénye már nem volt meleg
    megpihent a fáradt természet,”
    Szeretettel olvastam szép, szerelmes emlékedet.

    Rita💐

Szólj hozzá!