Könyörtelen emlékek

Összes megtekintés: 54 

Könyörtelen emlékek

Esőcsepp gurul kopott köveken,
sátrakba menekül ki él, és mozog,
lelkesedésem még így is töretlen,
miközben az eső hajamon csorog.
Vízfüggöny lebeg az arcom előtt,
ázottan, remegve várok egy jelre,
és lám, oszlanak lassan a felhők,
elfelejtett emlék éled bennem.
Mézes-mázos szavak csapták be szívem,
rossz tanácsot adtak hűtlen barátok,
ezután kerültem őket nagy ívben,
nem kértem többé íztelen kalácsot.
Régi ismerős, ki nyakamba ugrik,
tapsolva ujjong, hogy újra láthat,
eszembe jutnak fergeteges bulik,
a buta kis liba, aki folyton lázadt.
Mindig tudtam nem babra ment a játék,
szilánkosra törték mesés álmaim,
soha nem volt bennük segítőszándék,
és én lelkembe zártam fájdalmaim.

2020.06.07.

“Könyörtelen emlékek” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága Margitka! Megértéssel, szeretettel olvastam szomorú,
    mégis szépre írt versedet. Igen, azok a mézes-mázos szavak,
    talán érezzük, hogy nem szívből jövők, de annak akarjuk hinni…?
    Ölelésem: M.

  2. Sajnos gyakorta nem éri meg másokra hallgatni, de nem csak ők hibásak, hanem mi is, ha az ő fejük után megyünk. Máskor viszont okos dolog lenne, hallgatni a bölcsebbre, tapasztaltabbra. Ha a saját fejünk után megyünk, akkor viszont csak magunkat hibáztathatjuk a rossz döntéseinkért.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!