Senkinek sem végtelen

Piros lámpánál megállított

téged is az élet,

majdnem átjutottál,

remélted egy esélyt

talán még kaphatnál,

ha már ennyit küzdöttél,

és küzdöttek érted. De

nem, a zöldlámpát már

megsem láthattad, a sárgánál,

életed félbeszakadt, az égen

meg szaporodnak a csillagok,

régen volt ennyi halott, szinte

minden családba bekopog.

Te aki esténként zokogva

húzod takaród fejedre, tudd

fájdalmaival sok sorstársad

küzd nappal és este, mi

semmit nem enyhít tieden,

de az élet már csak ilyen,

egyben igazságos, hogy

senkinek sem végtelen.

Kondoros 2021 március 7 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet. Kedves osztálytársam Melis János /Csöves/ Csendes pihenést.

“Senkinek sem végtelen” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!