ablakszemek

ablak keresztjén
sóhaj függ szegen
bújnak a fények
földön és egen
már vének a kékek
és hervad az alkony
világnak zaja száll
már várja a balkon

szürkülő felleg
narancsos bőrén
szégyenlős napfolt
sápadtan pőrén
meztelen bokrokon
öltözik az este
fenyőfák tűhegyén
egy rigó kileste

“ablakszemek” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Sziasztok!

    Köszönöm a kedves szavakat!
    Elnézéseteket kérem, hogy ilyen sokáig tartott míg válaszoltam!
    Sajnos összeekadtam a coviddal és az életemért kellett küzdenem…..most úgy tűnik nyertem 🙂

    Üdv.

    Janus

Szólj hozzá!