SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 21.

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 21.

HA KIMEGYEK A TANYÁRA

Ha kimegyek
A tanyára
Ránézek egy
Diófára.

Öregapám
Diófája.
Én vagyok az
UNOKÁJA.

Eszembe jut
régmúlt fénye,
elhervasztott
dicsősége.

Vastag törzse,
Vastag ága.
Elbír-e már
Valahára?

Jó a fája
Jó diója.
Elég lesz egy
Koporsóra.

Pince mélye
bú oltója,
csapra verve
bölcs hordója.

Zöld kancsóban
vörös ó bor
felejteti
minden bajom.

Nagy fa alatt
asztal maraszt,
kiürítem
a poharat.

Gyorsan múló
vélt fájdalom,
messzire száll
vidám dalom .

Eszembe jut
vársz rám nagyon,
Rád gondolok
kisanygyalom.

2019. OKTOBER 27.

Megjegyzés: Hallgató.

 

“SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 21.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!