Pillanatkép a mából

Összes megtekintés: 58 

Kihalt az utca,
a kutyák sem csaholnak éjjel,
félnek, akár a gazdájuk,
kik tegnapi szabadságukat
siratják pohár bor mellett
a konyhapultra dőlve,
így múlatják az időt.
A tévénézést szemük
már megunta,
pánikhangulat,
mi a világot uralja,
csak a végét várják
e néma, síri csendnek.
Ki optimistán,
ki reményt feladva,
de mindnyájan érzik,
eljön nemsokára
a várva várt szabadság
boldog érkezése.

“Pillanatkép a mából” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Melinda,
    Megállt az idő a mában, és egy pillanatképet festett elénk a gondolat. Versed különleges érzékenységgel mutatja meg ezt a pillanatot, a maga tragédiájában, de a bizakodás, a szabadság vágya mindennél szépségesebb világot sejtet.
    Szeretettel,
    Janó

Szólj hozzá!