Kihalt az utca,
a kutyák sem csaholnak éjjel,
félnek, akár a gazdájuk,
kik tegnapi szabadságukat
siratják pohár bor mellett
a konyhapultra dőlve,
így múlatják az időt.
A tévénézést szemük
már megunta,
pánikhangulat,
mi a világot uralja,
csak a végét várják
e néma, síri csendnek.
Ki optimistán,
ki reményt feladva,
de mindnyájan érzik,
eljön nemsokára
a várva várt szabadság
boldog érkezése.
“Pillanatkép a mából” bejegyzéshez 5 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Melinda,
Megállt az idő a mában, és egy pillanatképet festett elénk a gondolat. Versed különleges érzékenységgel mutatja meg ezt a pillanatot, a maga tragédiájában, de a bizakodás, a szabadság vágya mindennél szépségesebb világot sejtet.
Szeretettel,
Janó
Drága Melinda!
Nagyon is valós képek a mai helyzetről.
Kellene, hogy jöjjön már az a szabadság!
Szreetettel gratulálok
remek versedhez.
Margit 🌹
Legyen így,…….
Ki optimistán,
ki reményt feladva,
de mindnyájan érzik,
eljön nemsokára
a várva várt szabadság
boldog érkezése.
„Ki optimistán,
ki reményt feladva,
de mindnyájan érzik,
eljön nemsokára
a várva várt szabadság
boldog érkezése.”
Így legyen!
Szeretettel: Rita🌹
Abszolút a mai valós helyzetet ábrázolod pillanat-versedben. Gratulálok Melinda!
Szeretettel: Icu🌹