Sors dal

Ha még akad, ki rád nevet,
addig ne bántsd a sorsod,
ne légy vele olyan kemény,
lehet, hogy ő se boldog,
amíg nem vájja lelkedet,
a sasmadárnak csőre,
addig szorítsd csak öklödet
és messze fuss előle.

Amíg fejed fölött fedél
van és meleg levest kapsz,
remélj és úgy keress vigaszt,
hogy másokat ne borzassz,
ne hagyja szád szitokszó el,
ne átkozz senkit érte,
hogy már az ördög lelkedet
saját magának kérte.

Ha majd lesz már ki megtagad,
s fejét fordítja tőled,
te akkor is köszönj oda,
emeld meg fejfedődet,
ne lássa senki más a szád
sarkán kiült mosolyt ott,
viseld a sorsod, mint nehéz,
megázott nagykabátot.

“Sors dal” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!