Szex, szerelem, rozsdafolt

Már lekonyul az este,
Álmodik, zárját keresve
A kulcs,
Hogy nyitna már,
A tulok, a szamár,
Egy zárat, Vagy százat?
Amelyikbe illik,
Hogy az ajtó nyílik,
Olajozottan, végre.
Akkor döbben rá a zár,
Hogy a kulcs már rég benne jár,
Tollát forgatva kéjjel,
Remeg belé szenvedéllyel,
És nyílik, kitárul, megadja magát,
Mint egy szögre akasztott kabát.

Szex, szerelem, csoda volt,
És, nem esett rajta rozsdafolt!

“Szex, szerelem, rozsdafolt” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!