Hűsége köt

Magyarnak lenni egy a milliókban.
Hűsége köt eltanult szavaknak,
nekem adta anyám, adta, hogy óvjam.
Csak annyit kért, szeressem szabadnak,
s ha bűnömül lenne, Istennek gyónjam,
hol a jó ered, meg nem tagadnak.
Magyar a fohász, családomért ima,
bennem szakad föl, szívem a temploma.

Magyarnak lenni egy a milliókban.
Hallom, óda zeng… máshol siratnak.
Ezüst csengése kíméletlen módban,
hol ősi hűbért újjá avatnak,
tisztes hagyaték sápad sorvadóan.
Mit mondhatnék lányomnak, fiamnak?
Az eltanult szavaknak hűsége köt.
Áldást a magyarnak, múljon a köd!

Magyarnak lenni egy a milliókban.
Hűsége köt eltanult szavaknak.
Hiszek az igazban, hiszek a jóban,
s hiszek azoknak, akik becsapnak.
Szeretlek, hazám, nem maradok szótlan!
Hűsége köt, s akarom szabadnak.
Aki rám bízta, már e föld temeti,
nyughelyem lesz majd, hűségem befedi.