Ábrándok és álmok

Összes megtekintés: 54 

Nem akarok felébredni,
benned akarok egészen elmerülni,
ábrándozom a szerelemről,
mint dalos kis pacsirta kedveséről.
Tavaszi szellő legyezve simogat,
ébredező napsugár kegyesen cirógat,
kezed selymét érzem arcomon,
leheleted sóhaját nyakamon.
Lelkem rezdülése picit még félszeg,
téged kereslek, lelkemmel érzem,
csillagunk világít fényesen,
holdvilág néz ránk szemérmesen,
szeretlek nagyon, én Kedvesem!

“Ábrándok és álmok” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Melinda,
    Meghatóan szépséges versed az álmodról szól, de a valóságba visz, ahol teljesülnek az álmok.
    Kívánom, hogy sose múljon el ez a valóság:
    “téged kereslek, lelkemmel érzem,
    csillagunk világít fényesen,
    holdvilág néz ránk szemérmesen,
    szeretlek nagyon, én Kedvesem!”
    Szeretettel,
    Janó

  2. Kedves Icu és Rita!
    Régi szlogen, hogy az “ábrándozás az élet megrontója”, de én azt mondom ehelyett, hogy ábrándokkal sokkal színesebb a világ és élhetőbb, álmok nélkül pedig reménytelen az élet. Örülök, hogy nálam jártatok.
    Melinda

Szólj hozzá!