Felhők között repülőgép,
Húzza maga után gőzét.
Lentről nézve, lelassulva.
Jó nagy lehet a gőz súlya.
Utastérben bőrülésen
Állandósul remegésem.
Nem ültem még gépmadáron,
A mostani is csak álom.
Nem tagadom, nagyon félek.
Tulajdonom egy szem élet.
A semmiben, fémdobozban.
Felszálltam, mert hülye voltam.
Halkan hasítja az eget.
Rémület meg a fejemet.
Le s fel lifteznek beleim.
Mibe keveredtem megint?!
Van még menetidő bőven
Leszállni egy kikötőben.
Úgy örökkévalóságnyi.
Kezdek élő holttá válni.
Könyörülj meg rajtam atyám.
Szó szerint tele a gatyám.
(Hogyha permetező lenne,
Le most nem műtrágyát vetne.)
Körülöttem jó hangulat.
Mások jól érzik magukat.
Élő halott egyedül én
Természetünk csodás egén.
Mákszemnyi falvak alattam.
Én még talán egy darabban.
Nem köt le a panoráma.
Szemem behunyva burkába.
Becsavarít az életvágy.
Lucskossá repülve az ágy.
Meghalni vagy felébredni?
A nagy kérdés csupán ennyi.
Csengőzaj a történésben.
Ajtót nyitok alig ébren.
Zargat majdnem-haragosom.
Jól teszi. Szájon csókolom.
Jópofa verssoraid tetszéssel olvastam. Bizony vannak olyan álmok, melyekből jó felébredni.
Szeretettel: Rita💐