TÜNDÉRI KEZEK
JÁRVÁNY IDEJÉN
ORVOSNÁL ÜLVE
Mint madarak a dróton
Gubbasztunk sorsunkba beletörődve,
Várjuk, hogy mi is sorra kerüljünk
Egyszer talán majd.
Nővérke KEZE
Aléltan feküdtem
Magas láztól égve,
Ma is emlékszem
Hűsítő kezére,
Mosolygós szemére,
Bársonyos tekintetére.
Gyógyítani nem csak
Orvossággal lehet.
A medicinától
Csupán csak elbódulsz.
Hinned is kell,
Hogy meggyógyulsz.
TÜNDÉRI KEZEK KÖZÖTT
LÁZÁLOMBAN
Tavaszi szélben
Lenge leányka
Szoknyája perdül
Indul a táncba.
Siklik a teste
Omlik ruhája.
Messzire hallik
Szél fuvolája.
Indul tavaszból
Szökken a nyárba.
ősz fuvallatja
Télben találja.
Kezével integet,
hívogat magával,
arcodba csapódó
illatos hajával.
2021. MÁRCIUS 17.
Kedves Vendi!
Tetszéssel olvastam verssoraid.
Szeretettel: Rita💐