Repülnék

Ma még feléd száll énekem,
ma szívemet hozom,
le is pakolnám én eléd,
ezernyi bánatom.
Rajonganék a csókodért
és minden mondatom
neveddel számon kezdeném,
ha lenne rá okom.

De eltaszítottad kezem
mi téged átölelt,
virágot szedtem, mérgesen
dobtad te azt is el.
Hiába volt a küzdelem,
a szíved nem felelt
könyörgésemre, azt hiszem
nekem nálad kitelt.

Ha lenne még egy tétova,
elejtett fél szavad,
mivel behívnál engemet,
(ó, boldog pillanat)
mindent feledve szállanék
a karjaidba, jaj,
de már lenyested szárnyamat,
s nem nő ki egyhamar.

“Repülnék” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!