Télutó

Folydogált már a tél fáknak ágai közt,
csordogált csendesen sároshó levében.
Hegytetők fehérje lecsúszott az árba,
nap meleg fényében víztükörré válva.
Csendesen távozott, mégis észrevették:
dunnája fehérjén kikelet csókot hint.
Tavasz szele fütyült, madár dalát hozta,
zöldülő fű kezét nap sugara húzta.
És a fagytalan tavaszi éj kékjében
csillagok búcsúztatták, titkon könnyezve.

“Télutó” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike, Marika, Magdi!
    Köszönöm Nektek, hogy ellátogattatok télbúcsúztató soraimhoz.
    Örömmel láttalak Benneteket versemnél.
    Ölelésem: Klári🌷💞

  2. Drága Klarika!

    Csak most találltam rá nagyon szép télbúcsúztató versedre, amit teszéssel olvastam,
    Jo volna, ha jőnne már az igazi tavasz.
    Sok szeretettel gratulálok.
    Magdi🌷🥀

  3. Kedves Klárika! Nagyon SZÉP télbúcsúztatód, tavaszt-váró
    versednél szeretettel időztem.
    Boldog, szép tavaszi napokat kívánok, szeretettel:
    M.

  4. Kedves Ritám!
    Köszönö látogatásodat, örülök, hogy versem
    elnyerte tetszésedet, szeretettel üdvözöllek: Klári❤️💐

  5. Drága Icukám! Jólestek soraid! Köszönöm Neked!
    Örömmel láttalak versemnél, ölellek szeretettel: Klári❤️💐

  6. “Hegytetők fehérje lecsúszott az árba,
    nap meleg fényében víztükörré válva.”

    Szeretettel és tetszéssel olvastam csodaszép soraid.

    Rita🌹

  7. Kedves Klári! Nagyon régen hoztál verset, pedig nagyon kedvelem olvasni írásaidat.
    Ez is nagyszerű lett, szeretettel gratulálok: Icu🌹

Szólj hozzá!