Karantén vers

Ne velem törődj, egész jól megvagyok,
hosszú az éj, rövidek a nappalok,
odakint lassan hajnali fény dereng,
Én, csak én ébren, ki félve elmereng.

Közel a vihar, borús az ég alja,
remélem imám az Úr is meghallja,
maszkban a tavasz, szívedben tél lehet,
kívánok neked élhető életet!

Zavarja két szemem a lámpa fénye,
valami nem jó, nem illik a képbe,
ajtódon dísz helyett karantén tábla,
mert ez a csúf vírus támadott hátba.

Ne aggódj miattam, van gondod elég,
készül a húsleves, ízletes ebéd,
mosolyt is hagyok itt holnapra, mára,
tudod, a remény hal meg utoljára!

Budapest, 2021, március 13.

“Karantén vers” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Drága Kit!

    Félek, hogy ennek még nincs vége, de nem akarok vészmadár lenni. Félelem van bennem, mert féltem a kis családomat, és azokat is, akik nagyon közel állnak a szívemhez. Hogy háláljam meg, hogy ilyen sok versemhez írtál? Hálásan köszönöm.

    Ölellek szeretettel: Icu

  2. Frappáns kis vers. Üzenete nem lehangol, hanem felemel, biztat, vaskosan reményteli. Ahol fő a jó kis húsleves, ott minden rendben van. 🙂

  3. Drága Marika!
    Mindenki nagyon nehéz időszakot él meg sajnos, de, ahogy írtam is: A remény hal meg utoljára!
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel: Icu🌻

  4. Kedves Icuka! Sajnos a fiatalabb korosztálynál már a remény is
    meghalt. Itt nálunk is munkanélküliség, bezártság. Élni pedig
    valamiből kell (kellene). Szépen fogalmazott, reménytkeltő,
    szép versednél szeretettel időztem. Megbocsásd a hozzászólásom
    első sorait.
    M.

  5. Kedves Éva!
    Nagyon örülök, hogy olvastál, és köszönöm kedves szavaid.
    Ölellek sok szeretettel, nagyon vigyázz magadra: Icu🌹

  6. Kedves Icu! Így igaz a remény ami még megmaradt. Próbáljuk megéli a dolgokat ahogy csak lehetőségeinkhez mérten telik. nagyszerűen megírtad biztató soraid szinte jólesnek. Szeretettel. Éva

  7. Icu!
    Reményteljes, vidám versed örömmel olvastam 🙂
    Szeretettel: Éva

  8. Kedves Rita!
    Már nagyon várom én is, hogy vége legyen ennek a szörnyűséges időszaknak. Mit is tehetnénk mást, minthogy biztatjuk egymást.
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Szeretettel: Icu🌹

  9. Kedves Marika!
    Teljes mértékben egyetértünk. Hinni, remélni és szeretni kell egymást, sok mindenen átsegít, a legnagyobb bajokon is.
    Köszönöm a gratulációdat. Szeretettel: Icu🌹

  10. „mosolyt is hagyok itt holnapra, mára,
    tudod, a remény hal meg utoljára!”

    Így igaz. Muszáj bátorítani, nem szabad elhagyni magunkat, legfeljebb csak néhány percre, de aztán bízni kell újra, mert nincs is más lehetőségünk. Hinni kell az életben, abban, hogy az majd újra élhető és szép lesz.

    Szeretettel: Rita🌹

  11. Kedves Icu!
    „mosolyt is hagyok itt holnapra, mára,
    tudod, a remény hal meg utoljára!”
    Gratulálok remek versedhez!
    Nehéz napokat élünk, de a hit, a remény, a szeretet éltessen mindenkit!
    Szeretettel: Marika

  12. Drága Melinda!
    Reménykedem, hogy ebből a rémálomból egyszer csak felébredünk. Köszönöm az olvasást.
    Szeretettel: Icu🌹

  13. Kedves Icu!
    Bizakodó versed nagyon aktuális. Megváltozott a világ egy évvel ezelőtt. A mosolyt ajkunkról a maszk eltakarja, de nem adhatjuk fel reményünket. Szeretettel olvastalak! Melinda

Szólj hozzá!