Csak a tavasz!

Szeles az idő, hasogat a fejem,
a lépcsőzést alig bírja lábam,
romlik a szemem, s megmondom kereken,
sok üléstől majd beszakad hátam.

Ősszel, ha esik, csúszom az avaron,
örömöm hogy lelhetném meg benne?
maradok itthon, bablevest kavarom,
áhítozom, bárcsak tavasz lenne!

Télen esik a hó, szánkózni vágyom,
fagytól, hidegtől kővé dermedek,
remegve vacogok, jégvirág számon,
vörös kezekre balzsamot kenek.

Ám, mikor virágok nyílnak a kertben,
nőnek magasra fel oly kecsesen,
április lányaként élni van kedvem,
ez az én évszakom, ezt szeretem!

Budapest, 2021, március 18.

“Csak a tavasz!” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Kittim!
    Tavaszimádó vagy Te is, ezt már rég tudom, de már valahogy a tavasz sem olyan, mint régen. Vagy csak talán én változtam….
    Annyira boldoggá tettél, hogy itt is voltál. Köszönöm.

    Szeretettel: Icu🌻🌹

  2. Igeeeen! Az már csodás dolog, amikor indul a kikelet. Virágok nyílnak szerte és ilyenkor a lélekben is rügyek fakadnak az életre. Nagyon tetszett a versed, örömmel olvastam és pont így örvendezek közben én is a tavasznak.

  3. Drága Icuka!

    Próbálom pótolni a kimaradást, igy most jutottam el szép tavaszi versedhez.
    Április lányának sok szép tavaszt kívánok!
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi🌷🌹🥀🌞

  4. „Ám, mikor virágok nyílnak a kertben,
    nőnek magasra fel oly kecsesen,
    április lányaként élni van kedvem,
    ez az én évszakom, ezt szeretem!”

    Kedves Icu!

    Tetszéssel olvastam szép tavaszi verssoraid. A mi családunkban több áprilisi is van (fiam, a kisebbik lányom, két unokám), édesanyám pedig májusi volt. Az ősznek hangulata van, a tavasz viszont maga az élet.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!