Apró repedés a lábazat aljában.
Hajszálnyi. Nem csoda, eddig nem is láttam.
Ebből következve probléma egy szál sem.
Nincsen kihatással házamra sem, rám sem.
Eltelik egy pár hét, hosszul a repedés.
Észrevételeznem még mindig túl kevés.
Pedig megláthatnám, ha épp odanéznék,
Ha működne bennem legalább hét érzék.
Újabb pár hét múltán szélesül is most már.
Ablakom aljáig gyűrűződik a kár.
Úgy tűnik még mindig kevés éberségem
Látni a most már nem hajszál repedésem.
Szabály-párhuzamban az ablakkerettel
Dolgozik a hézag, a tetőig megy fel.
Képtelenné válok ezt sem észrevenni,
Bosszúsan nyugtázom. Egyelőre ennyi.
Bagatell apróság már épp elfelejtve.
Rendellenes érzés csap meg egyik este.
Alulfűtött szobám huzat járja által.
Birkózik a szellő hézagos falával.
Átköphetővé vált szinte repedésem.
Betódul a tél a szépen nyíló résen.
Hőlégballon fejem tényleg hőtől hevül.
Cselekedni kéne rövid időn belül.
Hintázik a falon, mozog az ablaktok.
Lassan, de biztosan nullázódik a fok.
Tenni kéne, de mit? Nincsen lövésem sem.
Nem baj, van még pár perc megoldást keresnem.
Nyikorgást hallani. A mestergerenda.
Most van csak igazán nyakamon beretva.
Beugrik mit tegyek: máris szedem lábam.
Kifutok mielőtt összeomlik házam.
Igazi Pató Pál úr hozzáállás. Először épp csak látható, aztán bár nagyobb, ráér még, a legvégén már csak a futás marad.
Remek.
Szeretettel: Rita💐