Mind voltunk fiatalok..

Tiltott szó, mi véka alá rejt.
Pedig mind voltak fiatalok
Mind tudták, mi szégyen
S mind tudták mi fájdalom

Tudták, a sorok olykor csúsznak.
S most miért haragudnak reánk?
Miért gondolják, hogy ítélendő?
Fiatalok, bolondok, neveletlenek.

Éjszakán át táncolni, csókolni..
Miért vált bűnné ez..?
Mind csináltuk, S mind szégyelltük.
Ez volt mi minket tönkretett.

Mi életet adott, S szült viszályt.
Kacéran, feleselve teremtünk életet.
Rövid szoknya, anyánk szólta.
„Most mit tegyek, veled?,,

Cigarettát lopva, nem lesz vége
S az évek múlásával, dacolva..
Szerelmetes, hazug, képzelgések.
Soha nem, ér utol titkunk titka.

S öregedvén csak a sorokat figyelve.
Rímeket számlálva, szabályosan.
Elnézve mink maradhatott.
Szavak, számok, szótagok.

Elfeledve, mind voltunk fiatalok.
Szerelmesek, reménytelenek.
S mára csak az maradhatott..
Kínos, gyermeteg képzelgések.
Mely ősz hajunkba beletépett.

S olykor menvén, nosztalgiázva…
Mintha tegnap lett volna ez is..
Csak más változott..
Pajtásaink dideregve tűntek el.
Csak minket hagytak egyedül…

S most lenéznek minket, vénülő
Kezükkel suhintanak bennünket
Pedig mind voltunk fiatalok.
Árvák, bűnösök, hiszékenyek.
Múltba fuldokoló, hangos, gyerekek.

“Mind voltunk fiatalok..” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Tijana!
    Tetszik a versed !
    a felépítése, az őszintesége, sok mindent megírtál, de mégsem írtál meg mindent. Olvasni foglak. Szeretettel grat. Zsófi.

  2. „Pedig mind voltunk fiatalok.
    Árvák, bűnösök, hiszékenyek.
    Múltba fuldokoló, hangos, gyerekek.”

    Így igaz.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!