A nappalok a legnehezebbek

Az éjszakák a legnehezebbek.
Azt hiszed, megpihenhetsz,
de feldúlják meggyötört lelked,
új, és hajdan volt szerelmek.

Az éjszakák a legnehezebbek,
nappalok terhét hordod,
álmaiddal vegyes érzelmek
lelkedben tanyát vernek.

A nappalok a legnehezebbek,
mikor az álmok foglyul ejtenek.
Hiába várod őt, többé nem találod,
Kiverte szemedből az álmod.

A nappalok a legnehezebbek,
elmentél tőlem, pedig annyira szeretlek.
Bocsátsd meg nekem, hogy
boldoggá többé nem tehetlek.

“A nappalok a legnehezebbek” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Magdus Melinda
    Kedves Melinda,
    Csodálatos verseidet, és kitűnő prózáidat olvasva, hiszek neked. Köszönöm.

    Szeretettel,
    Janó

  2. Kedves Janó!
    A nappalok és az éjszakák is nehezek a szeretett Kedves nélkül, tapasztalatból tudom. Versed ennek ellenére nagyon szép.
    Szeretettel gratulálok hozzá! Melinda

Szólj hozzá!