Négy fal közt.
Odakünn a nap ragyog.
Fáj, de nem mozdulhatok.
Látlak téged, hívsz, incselkedsz
Otthonom most ez a szoba
Keserű levegő fojtogat
Lakatra zárva.
Piros betűkkel írták ajtómra:
Belépni tilos!
Elrejtettek, akár egy kegyetlen gyilkost.
Köszönöm az együttérző szavakat, de hála az égnek végre letelt 🙂
Kedves Blandina!
Keserü a bezártság, egyűttérzéssel olvastam versedet.
Szeretettel,
Magdi🌷
Nem lehet könnyű karanténban lenni, szomorú kényszerűség.
Szeretettel: Rita🌹