Addig menj!

Addig menj!

Addig menj, míg megteheted,
Míg tárt karokkal várnak!
Míg szeretettől túlhevülő ölelésbe zárnak.

Addig menj, míg szívből várnak és
Számítanak reád!
Legyen az egy rokon, barát, vagy az édesanyád!

Menj ha hívnak, hisz oda akkor
Boldogságot viszel.
“Nem érek rá”- ezt felejtsd el, mert nem tudom mit hiszel…

Azt gondolod, hogy folyton nyílik
a szeretet virága?
Elfordulhatnak az arcok tőled más irányba!

Ha most nem indulsz, talán holnap
Már késő lesz ha felállsz,
S hiába fogsz kopogtatni, csak zárt ajtókat találsz!

Kopogtathatsz az ablakon,
Lóghatsz a kilincsen,
Mert a házba hova mentél, most már senki sincsen!

Nem hívnak majd oda többé,
Hova egykor vártak,
A szeretettől buzgó lelkek az angyalokhoz szálltak.

Hát addig menj, míg megteheted,
Míg tárt karokkal várnak,
Legyen esélye még nyílni a szeretetvirágnak!

“Addig menj!” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szépséges, bölcs gondolatok, remek versben.
    “Hát addig menj, míg megteheted,
    Míg tárt karokkal várnak,
    Legyen esélye még nyílni a szeretetvirágnak!” Őszinte, költői szép sorok.

    Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok.

    Mária

Szólj hozzá!