Ha majd egyszer végre vége lesz
e szorongással teli napnak
s ha majd egyszer újra szerethetsz
feloldódnak majd a tilalmak
újra visszatérsz a rózsaszínhez
és szeretteid találkozhatnak
kedved lesz a nagy beszélgetéshez
ha gyermekeid meglátogatnak
bár tudod, a tucat ember könnyez
s gyertyát gyújtanak halottaiknak
számos idő kell a felejtéshez
míg a szív sebei begyógyulnak.
Drága Évike! Igen, sok-sok idő kell a felejtéshez.
Szomorú versednél szeretettel időztem.
Áldott, békés Húsvéti Ünnepeket kívánok,
szeretettel, kedves Családtagjaidnak is.
Mária
Kedves Éva!
A sebek idővel begyógyulnak, de a hegek ott maradnak és fájnak.
Szomorú az elválás.
Szeretettel olvastam,
Magdi🥀
Köszönöm Icu és Rita a látogatást, méltatást. Szeretettel mindig. Éva
“számos idő kell a felejtéshez
míg a szív sebei begyógyulnak.”
Bizony, és ha begyógyulnak, akkor is megmaradnak, nyomot hagynak.
Szeretettel: Rita🌹
Drága Éva! Felejteni egy emberöltő sem elég. Gyönyörű verset írtál, meg is könnyeztem.
Sok szeretettel gratulálok: Icu🌹