NÉLKÜLED
Barátnémnak, Sz. Szilviának
Azt mondták, elmentél.
Kiléptem a házból, a tető alól,
Mert nem akartalak bezárva siratni.
Sírtam a naptalan, csillagtalan,
Felhőkkel takart ég alatt.
Közben egy gyümölcsfa
Fehér virágot bontott.
Közben egy feketerigó
Száraz gyomot gyűjtött fészeknek.
Közben egy cinege énekelt a tavaszról.
Rügyeket láttam, zöld füvet,
Közben könny csorgott a szememből,
És egy cseppje egy szürke kőre hullt.
Hol vagy?!!
Plesovszki Hajni
Igen, Hajni, valami elképesztő fájdalmas ez az írás, ahogy a gyászhír mellett a haláltól megérintve látni lehet az élet csodáit tovább, tudni, hogy már csak te látod, nélküle és ez is csak külön fáj. Milyen elképesztő az is, hogy az életinduláskor kell meghalni. A legnagyobb igazságtalanság. Gyönyörű, gyászos és remek ez a versed, komolyan megérintette a lelkem, mert odakerült.
Kedves Hajnalka!
Együttérzéssel olvastam, szomorú versedet,
Szeretettel,
Magdi
„Hol vagy?!!”
Megható soraidat együttérzéssel olvastam.
Szeretettel: Marika
Szomorú, szép versednél együttérzéssel
időztem.
Mária
Kedves Hajni!
Fájdalmas szép írásod megértéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌹