A csavargó dala

Összes megtekintés: 26 

A vágy szívemben elcsitult,
de még a testem ráborult
egy rég igéző testre,
miközben szám is oly vadul,
olyan kimondhatatlanul
az égő szád kereste.

Tudom, hogy lassan vége már,
szerelmünknek nincs több határ,
mit át lehetne lépni,
engem világod körbezár,
de íme, új nap fénye vár
és nem tudok maradni.

Csavargónak születtem én,
hiába már hiú remény,
továbbmegyek az úton,
maradni látod, nem tudok,
a vérem hajt, elindulok,
kezem búcsúra nyújtom.

“A csavargó dala” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Ó, ez fájdalmas ám nagyon. Mondanivalója az elhagyottnak akár még megalázó is lehet, de őszinte, nyílt, a főhős magas egójával együtt. Viszont jó a vers! Ritmusa, kilengése van a soroknak, jó néhány négyes jambussal, 8-8-7 sorváltással. A jambusok közül kiemelkedik egy anakreoni hetes sor, nagyon tetszik. Rímeiben az első három sor minden versszakban ismétlődik: AAB és minden versszak utolsó sora B. Remek vers, gratulálok!

Szólj hozzá!