Hétköznapi kínok

Összes megtekintés: 14 

Hétköznapi kínok
és ünnepi esték.
Emelj a magasba,
hogy bajom ne essék.

Éltem mind a mának,
nem számított a holnap.
Úgy öleltél, hogy fájt már,
könnyeim lehulltak…

Hittem a mesében,
csak fordítva hallgasd.
Itt nem a mamát ették,
hanem nagymama a farkast.

Elszálltak az évek,
elmúltak az álmok.
Kortalan lelkemből
kihunytak a lángok.

Hervadt virágokból
bokrétát kötöttem.
Szeretőm az Isten, tán
megbocsát majd nékem.

Imáim nem hallja
odafent már senki.
A van-ból hamar lesz
egykettőre semmi.

Rövid kis utamnak
hamar itt a vége.
Csak legyen, ki megkérdi,
hát mindez, mondd, megérte?

Szélkutyák csaholtak,
feljött pár régi emlék.
Bánatba fulladt mind,
mi olyan szép volt nemrég.

Ha lelkemet keresve
majd felnézel az égre,
Nem leled, mert az Isten
már az ördögnek ígérte…

Eladtam hát az ördögnek
megfeketült lelkem.
De tudom, hogy ezért
nagy árat fizettem.

De koszorúmat viszem
magammal az útra.
Hogy síromat legyen,
mi a végén beborítja.

“Hétköznapi kínok” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!