Érzéseink

Összes megtekintés: 92 

Forró a szerelem, szinte fáj, hogy lángol,
nem bírunk magunkkal a láng bennünk táncol,
perceket is számoljuk, őt mikor látjuk,
és a karjainkba vissza mikor zárjuk.

Majd szürke napok jönnek, elhamvad a láng,
talán marad még egy kevéske kis parázs,
most még nem késő, most talán még menthető,
ha van hozzá szándék és van hozzá erő.

Ám, ha nincs, kihuny az oly menthetetlenül,
és minden mi szép volt a hamuba kerül.
A szerelmet, miként tüzet táplálni kell,
tán az igaz, szép érzés így nem múlik el.

“Érzéseink” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Rita !
    Oly igaz amit írtál,sokan azt gondolják mindennek vége a parázs kialszik örökre.
    Nem kell,hogy úgy legyen,egy hasáb fa és fellángol a szerelem
    Szeretettel gratulálok szép versedhez
    Tibor

Szólj hozzá!