Ha megtalálod…
Ha megtalálod lelked békéjét,
hogy fogadod annak érzését,
ünnepként, nagy nyugalomnak,
meghatódva, tán csalódásnak?
Amikor meglelted, vagy ő téged,
ismeretlen érzés, tudtad híven,
elfutottak a hónapok, évek,
rég történt, cserben hagyott, érzed.
Mennyire vártad, fohászkodva,
zakatolt sorsod magányában,
pedig kiérdemelted régen,
a remény is elhagyta lényed.
Ismét örülnél, bár aggódsz érte,
most itt van, szívből kérted,
igaz, de ez oly tünékeny:
mit kell tennem, hogy velem éljen?
Talán szeresd, becsüld meg őt,
hiszen együtt élni felemelő,
érzitek, szükség van egymásra,
helyére került minden e világban.
Kedves Rita!
Mert ritkán nézelődöm, ezért mos köszönöm figyelmességedet.
Szeretettel:Laci
„érzitek, szükség van egymásra,
helyére került minden e világban.”
Szeretettel: Rita💐
Kedves Mária!
Örülök örömödnek!
Szeretettel László💐🌷🌹
„Talán szeresd, becsüld meg őt,
hiszen együtt élni felemelő,”
Kedves László, csodálatos versed segít megtalálni.
Tisztelettel gratulálok.
Mária