Összes megtekintés: 24
Nélküled árva madárka vagyok
átázott tollruhám rám fagyott
megdermedt mosoly az arcomon
szememben könny ül , de ki mondom:
Hiányzol
Egymásra rakódnak napjaim
színtelenek egyedül töltött óráim
az esték meg olyan kihaltak,
mint a lakatlan házfalak
Várlak
Álmodni szeretnék veled
hiányod keresztre feszített
üres lett az utca meg a kert
minden vissza követel
Gyere el
Keresgéllek kicsinyke fészkünkbe,..n
valaki örökre kirabolt belőle
szemem az utca végét figyeli
csak azt az egy elvesztett embert keresi,
Szereti
Kondoros 2021 április 3 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet
Kedves Erzsike!
Nagyon szép, megható gondolatok!
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Marika
Kedves Erzsike!
Szomorú versedet, mélységes együttérzéssel olvastam.
Szeretettel,
Magdi🥀
Kedves Erzsike!
Bizony, örökké hiányzik a szeretett lény. Fájdalmas, szép soraid megértéssel és együttérzéssel ,olvastam.
Szeretettel: Rita🌹