Szereti

Összes megtekintés: 24 

Nélküled árva madárka vagyok

átázott tollruhám rám fagyott

megdermedt mosoly az arcomon

szememben könny ül , de ki mondom:

Hiányzol

Egymásra rakódnak napjaim

színtelenek egyedül töltött óráim

az esték meg olyan kihaltak,

mint a lakatlan házfalak

Várlak

Álmodni szeretnék veled

hiányod keresztre feszített

üres lett az utca meg a kert

minden vissza követel

Gyere el

Keresgéllek kicsinyke fészkünkbe,..n

valaki örökre kirabolt belőle

szemem az utca végét figyeli

csak azt az egy elvesztett embert keresi,

Szereti

Kondoros 2021 április 3 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

“Szereti” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!